BEMUTATKOZÁS
1983-ban fejeztem be tanulmányaimat a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. 1983 őszétől a nagykanizsai városi kórház általános sebészeti osztályán kezdtem meg sebész orvosi pályafutásomat. 1987-ben általános sebészetből, majd 1995-ben plasztikai sebészetből tettem egyaránt jeles eredménnyel szakvizsgát. 2000 tavaszán a Pécsi Tudományegyetem Sebészeti Tanszékére kerültem, ahol részt vettem az egyetemi graduális oktatásban (magyar és angol nyelvű képzés) és a tudományos munkában is. 2008-ban summa cum laude minősítéssel védtem meg egyetemi doktori értekezésemet, melynek témája a keloidok és a hipertrófiás hegek kezelése volt. A Pécsi Tudományegyetem Doktori Tanácsától 2008 októberében vettem át a Ph.D. oklevelet. 2009-től jelenleg is főállású magán orvosként dolgozom családi vállalkozásunkban Budapesten és Pécsett. 2018-ban már 35 éves múltra tekint vissza sebész orvosi hivatásom.
A betegellátás során – általában a már gyógyulófélben lévő – betegeim a következő kérdéseket teszik fel: miért lettem orvos? miért és hogyan lesz valakiből plasztikai sebész? ha újra kezdhetném az életemet, hogy döntenék? És így tovább…
Frappáns, poénos válaszolásra sohasem voltam képes, mert az őszinte válaszokat az ember sorsa adja. Azért lettem orvos, mert orvos családban nőttem fel. Néhai édesapám egy kis zalai faluban volt körzeti orvos. Az elhatározás, hogy én is orvos leszek, már általános iskolás koromban kialakult bennem. Ez a döntés határozta meg, hogy biológiai tagozatos gimnáziumot választottam, hogy 3 évig tanultam latin nyelvet. Orvostan-hallgatóként az első nyári gyakorlatomat annak a kórháznak az egyik műtétes osztályán töltöttem el, ahol az egyetem előtt műtősként dolgoztam. Nem tudom hányan mondhatják el magukról, hogy orvostan-hallgatóként már operáltak , de én ezt elmondhatom magamról. Rendszeresen kellett segédasszisztensként, majd idővel első asszisztensként is segédkeznem a műtőben a nyári szabadságolások miatt. Egy apró, járó beteg beavatkozást végezhettem el az adjunktus úr iránymutatásával és felügyeletével… Akkor dőlt el a sorsom, sebész leszek! Végig járva a szamárlétrát, haladtam előre a pályán. Én is eljutottam abba a már kellő tapasztalatokkal bíró sebész szakorvosi időszakba, amikor úgy éreztem, képes vagyok önállóan dolgozni. De rövidesen megkaptam ennek a cáfolatát. Az abban rejlő tanítást azonnal felismertem, amikor nem voltam képes például egy nagy kiterjedésű kifekélyesedett, a szemhéjra terjedő bőrdaganat , vagy egy kiterjedt lábszárfekély, vagy egy kényes testrészen kialakult heg megoperálására… A felsorolt betegségek kezelésére a plasztikai sebészek képesek, tehát tovább tanultam. És ha újra dönthetnék a pályaválasztásról?? Válaszom: újra az orvosi hivatást választanám!
A hegek műtéti és konzervatív (műtét nélküli) kezelésével több évtizedes tapasztalatra tettem szert. Tapasztalataimról folyamatosan beszámolok a hazai és a nemzetközi tudományos rendezvényeken, ill. folyóiratokban. A helyzet, hogy magán orvosként dolgozom évek óta, nem okozott törést a hegpanaszos betegek ellátásában. Elmondhatom, hogy növekvő számban kezelek és gondozok keloidos betegeket. A honlap egyes fejezeteiben bővebben, de közérthetően foglalom össze a szabálytalan és a kóros hegekkel kapcsolatos legfontosabb és legfrissebb tudnivalókat.
A hegkezelés területén szerzett tapasztalataimat szeretném kollégáimmal megosztani. Munka mellett folyamatosan dolgozom a „ Cicatrix pathologica ” című könyvem megírásán.
A keloidok és a hipertrófiás hegek kezelése és megelőzése az egyetemi doktori (PhD) értekezésem témája, mely itt olvasható >
http://aok.pte.hu/docs/phd/file/dolgozatok/2008/Kelemen_Otto_PhD_dolgozat.pdf
